Port okádó kutak és gödrök formájában először sikerült közelről megfigyelni, hogyan válik aktívvá egy üstökös magja. Tóth Imre, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének kutatója személyében magyar tagja is van annak a nemzetközi kutatócsoportnak, amely az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájával közelről tanulmányozza a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstököst. A gáz- és porkibocsátási források megfigyelése alapvető ismeretekkel járul hozzá az üstökösök aktivitásának megértéséhez. A kutatócsoport a Nature-ben számolt be eredményeiről.
A Rosetta a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös közelében (illusztráció)
Forrás: ESA/ATG medialab; ESA/Rosetta/Navcam
Egy üstökös legfontosabb része a szilárd mag, vagyis az a Nap körüli pályán keringő kis égitest, amely szinte változatlan formában őrzi a bolygórendszerünk kialakulásának idején uralkodó fizikai és kémiai viszonyok lenyomatát. Az ilyen értelemben őseredeti objektumok legtöbbje vagy a távoli Oort-féle üstökösfelhőből, vagy a Neptunusz pályáján túli, kis égitesteket tartalmazó régióból származik. A megfigyelhető üstökösök pályaváltozások következtében kerülnek a Naprendszer külső vidékeiről a belső térségbe, s ahogy közelednek a Naphoz, magjuk felszínéről jeges-poros anyag szabadul ki: atomok, ionok, molekulaionok, gázmolekulák, gyökök, valamint porrészecskék. Így képződik a mag körüli por- és gázburok, a kóma (más néven a nevüket adó „üstök”). A Nap elektromágneses sugárzása és a bolygóközi plazmaáramlás, a napszél a kóma anyagát „elfújja”, aminek hatására hosszan elnyúló gáz- és porcsóváik alakulnak ki.
Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondáját azért küldték a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös (67P/C-G) közvetlen közelébe, hogy kiderítsék, valójában hogyan válik aktívvá – azaz gáz- és poranyagot kibocsátóvá – egy üstökös, illetve pontosan mi az üstökösaktivitás mechanizmusa. A szonda műszereivel az aktivitás kezdetétől fogva közvetlen közelről tanulmányozza az üstököst. A megfigyelés időszaka kiterjed a napközelségre (2015. augusztus 13.), amikor az üstökös áthalad pályájának Naphoz legközelebb eső pontján (ekkor lesz a legnagyobb a gáz- és porkibocsátása), majd folytatódik, mikor a Naptól távolodva az üstökös aktivitása alábbhagy.
A 67P/C-G a Jupiter üstököscsaládjához tartozik (más elnevezéssel ekliptikai üstökös). […]