Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geokémia és Paleoklíma Kutatócsoportja öt tanulmánnyal szerepel a negyedidőszak-kutatás tekintélyes nemzetközi folyóiratának, a Quaternary Internationalnek ez év áprilisi, tematikus számában. Publikációiban a gleccserek kiterjedésével, a jégár-rekonstrukcióval, az évgyűrűk stabilizotópos vizsgálatával és a cseppkövek elemzésével is foglalkozik.

A Kárpát-medencének és a Balkánnak a késő pleisztocén és a holocén időszakban bekövetkezett éghajlatváltozásait elemző kötetben (Climate change in the Carpathian-Balkan region during the Late Pleistocene and Holocene) nyolc ország 22 tudományos műhelye 24 cikkben ismerteti eredményeit. Öt tanulmányával a Geokémia és Paleoklíma Kutatócsoport(GP) a régió legaktívabb paleoklimatológiai tudományos műhelyének számít. Ebből négy publikáció a GP keretében működő 2ka Paleoklíma Lendület-kutatócsoporthoz fűződik.

“Az elmúlt években a paleoklimatológiai kutatások egyik fő iránya a földtörténeti »közelmúlt«, a késő pleisztocén és holocén eseményeinek feltárása lett. Az utóbbi néhány ezer esztendőben ugyanis a földrészek már a jelenlegi helyükön voltak, kialakultak a ma ismert hegységrendszerek, és a világtenger szintje is közel azonos volt a mostanival. A legfontosabb, földtörténeti léptékben vett éghajlat-alakító »peremfeltételek« tehát nem különböztek mai állapotuktól, ezért remélhetjük, hogy a megértett folyamatok, felismert visszacsatolások analógiát adhatnak a közeljövő pontosabb modellezéséhez is” – hangsúlyozta az mta.hu-nak Kern Zoltán, aki tavaly nyert támogatást az Akadémia kiválósági programjában.

A kutatók egyebek közt cseppkő elemzésével csaknem tízezer évre visszamenőleg nyomon követték a kutatók, miként ingadozott az Atlantikumból és a Mediterráneumból származó csapadék mennyisége a Kárpát-medencében. A valamikori csapadék mennyiségéről, eloszlásáról tanúskodik a tavi kovavázas egysejtűek, a diatomák oxigénizotóp-összetétele. Ez utóbbi munka a Magyari Enikő, az MTA által támogatott MTA-MTM-ELTE Peleontológiai Kutatócsoport munkatársa által vezetett együttműködésben valósult meg.

A lendületes kutatók elkészítettek egy geomorfológiai alapú jégár-rekonstrukciót is a ma már jégmentes Radnai-havasok nyugati régiójában: E vizsgálatok révén a késő pleisztocén eseményeiről lehet képet kapni. „A Fekete-tengertől nyugatra ez volt a legkeletibb eljegesedett terület, tehát az egykori gleccserekből származtatott hóhatáradatoknak a meghatározása kulcsszerepet játszhat a glaciális időszakokban lejátszódó folyamatok […]