2015. május 7-9. között Sopronban került sor a Magyar Űrkutatási Fórum 2015 (XXIX. Ionoszféra- Magnetoszférafizikai Szeminárium) konferenciára. A rendezvény házigazdája az MTA CSFK Geodéziai és Geofizikai Intézet volt.

A rendezvény a több évtizedes hagyományok alapján a magyar űrkutatás széles fóruma. Lehetőséget biztosít az űrfizika, napfizika, geofizika, légkörfizika, űrgeodézia, planetológia és az űrkutatáshoz kapcsolódó más tudományterületeken, műszaki fejlesztésekben elért hazai eredmények bemutatására, megvitatására.
A Magyar Űrkutatási Fórumot Török Ádám, az MTA főtitkára nyitotta meg. Azt követően, Ábrahám Péter, MTA CSFK főigazgató és Bacsárdi László, MANT főtitkár köszöntő beszédei hangzottak el.

ŰF Kép 1

Török Ádám, az MTA főtitkára megnyitja az eseményt

ŰF Kép 2Ábrahám Péter, az MTA CSFK főigazgatója a megnyitón

ŰF Kép 3
Bacsárdi László, a MANT főtitkára a megnyitón
Török_Weszt. 3Török Ádám, az MTA főtitkára és Wesztergom Viktor, az MTA CSFK GGI igazgatója

Wesztergom Viktor, az MTA CSFK Geodéziai és Geofizikai Intézet igazgatójának üdvözlő szavai után a konferenciát Szarka László, az MTA Titkárság Kutatóintézeti Főosztály vezetőjének előadása nyitotta meg. Az előadás címében Madách Imre, Az ember tragédiája c. drámai költeményének egyik mély gondolatával találkozott a hallgatóság.

ŰF Kép 5
ŰF Kép 6

Szarka László főosztályvezető előadása

 

Török Ádám főtitkárt Magyarország ESA-csatlakozásáról kérdeztem, illetve arról, hogy mik a Magyar Tudományos Akadémia tervei a magyar űrkutatás támogatását illetően.

P.T.: Egy közgazdaságtannal foglalkozó szakembernek mi a véleménye a magyar űrkutatásról, illetve Magyarország ESA-hoz való csatlakozásáról?

T.Á.: Én nem ismerem a magyar űrkutatás részleteit, azt tudom, hogy egy, a világban nagyon komolyan megbecsült iparágnak van néhány komoly kapacitása Magyarországon. Nyilván ez önmagában is értékes, mert nagyon jelentős hozzáadott szolgáltatást – ezt úgy hívják a közgazdászok, hogy hozzáadott értékkel bíró terméket – tud exportálni. Mert végül is ez export. Még fontosabbak azt hiszem, a terület továbbgyűrűző hatásai: hogy kinevel egy szakembergárdát, hogy nagyon igényes és versenyképes telephelyeket hoz létre. Olyan ez, mint amikor egy kavicsot dobunk a vízbe, hullámok keletkeznek a víz felületén, egyre nagyobb koncentrikus köröket gerjeszt maga körül – ilyen hullámokat tud gerjeszteni ez a terület is.

P.T.: Az Ön kutatási területe kapcsolódik-e, vagy kapcsolódott-e valamikor – esetleg projekt révén – az űrkutatáshoz?

T.Á.: Kutatás-fejlesztési politika, innováció – ilyen értelemben kapcsolódott, de magával az űrkutatással, mint közgazdasági üggyel külön nem foglalkoztam.

P.T.: Az MTA-nak milyen elképzelései, illetve milyen tervei vannak a magyar űrkutatás jövőjét, vagy támogatását illetően?

­T.Á.: A magyar űrkutatás sem szerepel, mint ilyen a tervek között. A tervek között az szerepel, hogy az ilyen innovatív és versenyképes területekből, adott esetben egyszer majd, ha iparág válik, akkor közreműködjön az Akadémia is – amint a megnyitóban említettem – a kutatások, kutatóhelyek és az ipar közötti kapcsolatoknak a szervesebbé tételével.

 

Az MTA CSFK főigazgatójától, Ábrahám Pétertől megtudtam, hogy a kutatóközpont egyik természetes közös témájának látja a Nap-Föld rendszer komplex vizsgálatát, továbbá az űrcsillagászat jelentőségéről és az űrkutatás CSFK-n belüli szerepéről is megosztotta véleményét.

P.T.: Volt-e korábban ilyen konferencián, illetve mi a véleménye a tematikáról?

Á.P.: Nem voltam még ilyen konferencián, ez az első alkalom, bár sok jót hallottam róla, mert kollégáim a csillagvizsgálóból rendszeresen résztvevői voltak a konferenciasorozat korábbi rendezvényeinek. Örülök, hogy el tudtam jönni, ez egy érdekes konferencia, a tematika lényegesen kibővült, és számomra, aki nem ionoszféra-magnetoszféra specialista, így élvezhetőbb, mivel sok olyan kérdés van, ami hozzám is közel áll. Érdekes látni, ahogy ezen a sokrétű, az űrkutatás nagyobb szegmensét felölelő konferencián belül a hangsúly azért megmaradt a felső légkör, a Nap-Föld rendszer, a bolygóközi térnek a vizsgálatán. A CSFK kutatási tematikáját illetően – ahogy a köszöntőben is az elején elmondtam – teljesen természetes módon jönnek elő olyan kutatási területek, amiket ha egymás mellé teszünk, akkor a Nap-Föld rendszer kutatásának nagyon sok eleme együtt van. Néhány mozaik hiányzik, de azok megvannak más magyarországi műhelyekben. A CSFK-n belül a debreceni Napfizikai Obszervatórium azt kutatja, hogy honnan indul az energia és a sugárzás, a soproni GGI vizsgálatainak témái között pedig ott a bolygóközi tér, a bolygóközi mágneses tér, a felső légkör, ahogyan az energia becsatolódik, és ahogy elnyelődik végül a Föld felszínén, az FGI-ben pedig jelentős paleoklíma kutatások folynak. Tehát én, mint főigazgató, az intézeti igazgatókkal összhangban a CSFK egyik természetes közös témájának láttam mindig is a Nap-Föld rendszer komplex vizsgálatát. És ha együtt tudunk dolgozni, erősítjük az együttműködést az intézetek között, akkor ebből egy nagyon szép tudományos program fog kijönni.

P.T.: Tudna-e említeni olyan, az elmúlt években született űrkutatási eredményt (technikai eszközt stb.), amit a csillagászatban is hatékonyan használnak?

Á.P.: A csillagászat felhasználója az űrkutatásnak. A csillagászatban a fő „ellenség” számunkra valamilyen értelemben a légkör, amely elnyeli a csillagok fényét, nem is annyira a látható fényt, hanem azokon a hullámhosszokon, amit a szemünk nem lát, de a csillagászat számára az utóbbi években egyre fontosabbá vált. Manapság az infravörös és a szubmilliméteres hullámhossz-tartomány az, ahol a legnagyobb felfedezések, a legizgalmasabb dolgok történnek. Talán az infravörös tartományt érdemes kiemelni, ahol minden, ami hideg a világegyetemben, beleértve a bolygórendszereket, ezen a hullámhosszon sugároznak, hiszen hidegek, de ugyanúgy ezeken a hullámhosszokon sugároznak a világegyetem első galaxisai, amelyeknek a vöröseltolódás miatt annyira eltolódik a fényük a Doppler-effektus hatására, hogy az eredetileg optikai sugárzás most már az infravörösben látszik. Tehát az a hullámhossz-tartomány, ahová a modern csillagászat koncentrál, vagy amelyik nagyon fontossá vált, az olyan hullámhosszok, amiket a Földön már nem lehet megfigyelni, vagy csak nagyon korlátozottan, az űrcsillagászat, az, hogy távcsöveket küldünk föl, számunkra egyre fontosabb.

P.T.: Miben látja az űrkutatás CSFK-n belüli szerepét?

Á.P.: Egy kutatóintézetben állandó feladat a kutatási témák megújítása. Bármennyire szeretjük a témánkat, sosem lehetünk elégedettek vele annyira, hogy ne kellene időről-időre felfrissíteni, vagy újat kezdeni. Azt gondolom, hogy a modernizálás, megújítás a mi kutatóintézeteinkben nagyon sok esetben azzal kell együtt járjon, hogy egyre intenzívebben felhasználjuk az űrbéli adatokat. Ez nagyon sok területen így van, tehát számomra a CSFK-nak a nagyobb bevonása az űrkutatásba, nagyobb elköteleződése az űrkutatás iránt, az űreszközök használata egyet jelent tulajdonképpen a tematikai modernizációval. Nagyon fontos, ebbe bele kell mennünk, bele kell invesztálnunk, egyrészt a meglévő műholdak adatainak a használatát meg kell tanulnunk, másrészt egy állandó terv, hogy olyan szintre tudjuk kiépíteni a műszaki hátterünket, hogy azok a műszerek épülhessenek meg, amelyek a mi céljainkhoz szükségesek, nem csak mások műszereit használjuk okosan.

P.T.: El fog jönni a következő Űrkutatási Fórumra?

Á.P.: Mindenképpen el fogok jönni, akárhol is lesz.

 

A plenáris előadások többek között az űrfizika, napfizika, geofizika, légkörfizika, űrgeodézia, űrcsillagászat, planetológia témáit érintették. A szóbeli előadások mellett több mint 20 poszter is megtekinthető volt.

ŰF 1

ŰF 3

ŰF 5

ŰF 7

ŰF 9

ŰF 2

ŰF 4

ŰF 6

ŰF 8

ŰF 10

Képek a borkóstolóval egybekötött poszterbemutatóról

 

A konferencia második eseménygazdag napja végén Kiss Lászlóval, az MTA CSFK tudományos titkárával beszélgettem a konferencián szerzett személyes benyomásairól, a csillagászat és az űrkutatás kapcsolatáról, illetve a csillagászat hasznáról.

ŰF Kép 8

Kiss László, az MTA CSFK tudományos titkára

P.T.: Először vesz részt ilyen rendezvényen?

K.L.: Igen. Ionoszféra-Magnetoszféra Szemináriumon még soha életemben nem jártam, lehet azért, mert a név maga is riasztó volt. A Magyar Űrkutatási Fórum egy nagyon kellemes és kellően általános név ahhoz, hogy a témához egy kicsit közel eső embernek az érdeklődését fölkeltse.

P.T.: Mi a véleménye a rendezvényről, volt-e olyan téma, ami különösen megragadta a figyelmét?

K.L.: Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy nemzetközi „rendes” konferencia színvonalát megidéző összejövetel, nagyon kellemes meglepetés. A 70-80 résztvevő szép létszám, a nemzetközi konferenciák is sokszor 50-60 fős workshopok. Ami különösen tetszett, pl. az egyik BME-s (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) fiatal kollégától hallott előadás (kép az interjú végén), egy idei, márciusi rakéta fölbocsátásról. Ez egy friss munka, kristálytiszta célokkal, és nagyon szép magyar űrkutatási – amennyire 88 km magasság űrnek tekinthető – eredmény. Kerek történet, mivel mégiscsak egy rakétát fellőttek, ott mértek, a mérésekből kijött valamilyen eredmény, és nem régi dolgokat hallottunk tizenötödszörre újra elmondva, hanem friss, új gondolatokat. A másik olyan dolog ezen a rendezvényen, ami nagyon pozitív élményt ad: a fiatalok arcok. Az előadók körében és a közönségben is üdítően nagy számban lehet találni fiatalokat, nagy számban képviselik magukat. Ez mindig jó érzés, mert azt jelenti, hogy az illető területnek van életképessége, és van fiatalokat vonzó képessége – mind a kettőt nagyon fontosnak tartom egy tudomány sikerességéhez.

P.T.: Csillagászként mit gondol a csillagászat és az űrkutatás kapcsolatáról? Húzható-e határ, és ha igen, hol a határ a csillagászat és az űrkutatás között?

K.L.: Nyilván húzható határ, de minek, az élet akkor szép, ha változatos. A csillagászok mindennel foglalkoznak, ami a földi légkörön túl van. Innentől kezdve mindennel foglalkozunk, ami az űrben van, tehát mondhatjuk azt, hogy az űrkutatásnak egy speciális válfaja a csillagászat. Ami nyilván egy torzított kép, de alapvetően az űrtevékenységhez kapcsolódó csillagászati kutatások ma tudományterületünknek az élvonalát képviselik. Általában egy tudománynak vannak elméleti frontvonalai, és vannak kísérleti frontvonalai. A csillagászatnak a kísérleti frontvonala, ahol az új dolgok jönnek, az űrcsillagászati módszereket használó kutatások, és nagy örömmel mondhatom, hogy a Magyar Űrkutatási Fórumon, a háromnapos esemény programjában több ilyen előadás is áttekinti az aktuális fejleményeket.

­P.T.: Mit mondana el a csillagászat kapcsolatáról a mindennapi élettel? Az utca embere mit profitálhat a csillagászatból, az űrkutatásból?

K.L.: Mostanában sokat beszélnek arról, hogy mi a csillagászat haszna. A csillagászatnak az űrcsillagászati dolgai azok, amik tulajdonképpen már ott vannak az emberek hétköznapjaiban, csak nincs mindenki ezzel tisztába. Pl. a GPS rendszerek – Global Positioning System – nem más, mint alkalmazott égi mechanika, hiszen a Föld körül keringő műholdak pályáját kell nagyon pontosan ismerni, és a műholdak által kisugárzott rádiójelekből lehet reprodukálni azt, hogy mi hol vagyunk a Föld felszínén. Ez nem más, mint alkalmazott égi mechanika. A csillagászatnak köszönhet mást is a hétköznap, pl. a WiFi technikát. A drótnélküli internet egyik alap algoritmusát egy rádiócsillagász találta ki még az 1970-es évek végén, egy csillagászati problémához. A részletek most nem fontosak, a lényeg az, hogy bármennyire is meglepő, bármely tudományból, bármely alapkutatásból, bármely felfedező tudományból kipenderülhetnek olyan eredmények, amelyeknek van gyakorlati alkalmazása. Mindig lehet ilyen példákat mondani, és az a szép bennük, hogy ezek előrejelezhetetlenek. Az ember soha nem képes megmondani azt, hogy az ő kutatásából lesz-e valami, de mindig ott van a lehetőség: lehet, hogy lesz. És a csillagászat, az űrtevékenység, a Föld-figyelésen keresztül szorosan kötődik a hétköznapi alkalmazásokhoz, csak ez néha a felszín alatt el van rejtve.

P.T.: Részt fog venni a következő Magyar Űrkutatási Fórumon?

K.L.: Részt fogok venni, persze. Ez a konferencia annyira pozitív impulzust adott, hogy mindenképpen jövök legközelebb is.

ŰF Kép 7

Zábori Balázs, MSc hallgató, BME
Kozmikus sugárzási rakétakísérlet a REXUS 17 rakéta fedélzetén c. előadás

 

A harmadik nap szakmai programjának végén a Magyar Űrkutatási Fórumot Almár Iván, a Magyar Asztronautikai Társaság örökös, tiszteletbeli elnökének beszéde zárta.

ŰF Kép 9

Almár Iván, a Magyar Asztronautikai Társaság örökös, tiszteletbeli elnöke értékeli és lezárja a konferenciát

Almár Iván csillagászt, űrkutatót az Ionoszféra-Magnetoszféra Szeminárium konferenciasorozat rendezvényein szerzett több évtizedes személyes tapasztalatairól kérdeztem, továbbá az alább olvasható rövid interjúban megismerhető véleménye a magyar űrkutatás aktuális legfontosabb feladatáról, valamint a Naprendszer-kutatás jelentőségéről.

P.T.: Ön talán mindegyik Ionoszféra-Magnetoszféra Szemináriumon részt vett, több évtizeden keresztül követte a konferenciasorozat rendezvényeit. Miket emelne ki a jelentős változások közül, akár a résztvevőket tekintve, akár a tematikát, illetve a technológiát tekintve?

A.I.: Az idei év hoz egy nagy változást. 1972-ben én voltam a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) elnöke, és abban az évben az én kezdeményezésemre indult el ez a konferenciasorozat. Először Tihanyban került megrendezésre, aztán Sopronban, majd később különböző városokban folytatódott évente, aztán kétévente, és mindig az volt a célja, hogy sok különböző szakterületen működő, de azért az űrkutatáshoz és a Föld környezetéhez kötődő kutatók üljenek össze, mondják el eredményeiket, cseréljék ki nézeteiket, és közös programok induljanak el. Ezt a célt be is váltotta ez a rendezvénysorozat, amely Ionoszféra-Magnetoszféra Szeminárium hagyományos néven futott, de voltaképpen ezen túlmenően mindenféle, a Föld környezetére vonatkozó, Föld-Nap kapcsolatokra vonatkozó eredménynek helyet adott. Az idei a 29. Ionoszféra-Magnetoszféra Szeminárium. Nem csak a név változott, hanem a tematika is kibővült, és most mindenféle űrkutatási eredmény bemutatására sor került. Ennek is több oka van, hogy miért történt ez. Elsősorban azért történt, mert hiány van ilyen típusú rendezvényekben, különösen olyanokban, ahol szakmabeli közönség van, és egymás között magyarul meg tudjuk beszélni a problémákat, meg tudjuk mutatni az eredményeket stb. Erre igény van. Közben felnőtt egy generáció, amely ezekből tanul, és „kiment” egy generáció, amely annak idején gyakorlatilag ezt megalapította. A folyamatossága ennek a rendezvénysorozatnak azt is jelenti, hogy mindig megmaradt a színvonala, és ez egy nagyon fontos dolog. Mindig egy nagyon színvonalas rendezvény volt, és el lehet mondani, hogy ez a mostani is egy nagyon színvonalas, jó rendezvény.

P.T.: Több évtizedes tapasztalata alapján mit gondol, napjainkban mi a magyar űrkutatás legfontosabb feladata?

A.I.: Nehéz lenne egy feladatot kitűzni, de ha nagyon általánosan fogalmazunk, akkor 2015-ben kétségtelenül az a feladat, hogy felkészüljünk az ESA csatlakozásra. Sokféle szempontból kell felkészülni. A csatlakozás egy új körülményt teremt, az ország nagy mennyiségű pénzt fizet be az Európai Űrügynökségnek, és meg kell alapozni ennek a visszatérülését – nem csak anyagilag (erre is szükség van), hanem elsősorban tudásban, tehát hogy a különböző szakmák profitáljanak a csatlakozásból. Hangzott el előadás arról is, hogy itt nekünk teendőink vannak, egyrészt oktatási teendőink, tehát fel kell készíteni a következő generációt ezekre a feladatokra, másrészt az idősebbeknek az a feladatuk, hogy az utat megjelöljék, rámutassanak, hogy melyek azok a projektek, amelyekhez érdemes és kell csatlakozni az Európai Űrügynökségen belül. Úgyhogy 2015-nek talán ez a legfontosabb feladata.

P.T.: Magyarország tulajdonképpen nem egy gazdag ország, nem tudunk pl. saját rakétát építeni, mint Oroszország, vagy az Amerikai Egyesült Államok – ilyen vagy hasonló lehetőségeink nincsenek. Ön hogyan látja, melyek azok a szűkebb területek, amelyek révén hatékonyan tud Magyarország kapcsolódni a nemzetközi űrkutatási projektekhez?

A.I.: Többféle terület van, pl. az egész Naprendszer-kutatás, ami egyébként az ESA-nak is, a NASA-nak is, az oroszoknak is nagyon fontos kutatási területe. A Naprendszer-kutatásnak nem csak azért van nagy jelentősége, hogy megismerjük, milyen a Mars, vagy a Vénusz, hanem azért is – ezt talán nem árt hangsúlyozni, mert a Föld is csak egy a bolygók közül, és a Föld történetét megérteni könnyebb, ha közelről ismerjük a testvérbolygók történetét. Ennek érdekében folynak ezek a kutatási programok. Ezek a programok – az üstökösökhöz küldött szondák, vagy a kisbolygók vizsgálata, vagy azok, amikről mind szó volt a szemináriumon – egyrészt nemzetközileg elismert, komoly kooperatív programok, másrészt növelik a tudásunkat, és harmadrészt következtetéseket engednek levonni arról, hogy mi vár a Földre, vagy mire kell vigyázni a Föld környezetében. A másik dolog, amit kiemelnék, talán az, hogy a szorosabban vett környezetnek a vizsgálata, tehát a légkörnek, a felső légkörnek, az ionoszférának, a magnetoszférának, a napszél kölcsönhatásának vizsgálata ezekkel a jelenségekkel, olyan dolgok, amelyek a hétköznapi életre is befolyással vannak, sőt, jelentős befolyással vannak, vagy lehetnek, és amikről nagyon fontos minél többet tudni. Ma már természetesen összehasonlítatlanul többet tudunk a mesterséges holdak következtében, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt, de még messze nem értünk minden folyamatot. Ezeket a folyamatokat meg kell érteni, és ha megértjük őket, akkor tudunk bizonyos előrejelzéseket tenni, meg tudjuk érteni, hogy mire kell vigyázni ezekkel kapcsolatban, mert ezek a Földhöz közeli jelenségek, rétegek stb. befolyással vannak a Földi életre, klímára, sok mindenre. Itt is hangzottak el olyan javaslatok, olyan előadások, amelyek erre vonatkoztak és ez nagyon fontos téma.

P.T.: Mit tanácsol, mit üzen a fiatal generációnak?

A.I.: Természetesen azt üzenem nekik, hogy érdemes űrkutatással foglalkozni Magyarországon, most érdemes. Azon túlmenően, amit már eddig elmondtam, hogy ez fontos téma, és hogy az ESA-csatlakozás jelentős mértékig megnöveli ennek a fontosságát, azt is hozzátenném, hogy az ESA-csatlakozás a fiataloknak új lehetőségeket nyit meg a tanulásra külföldön. Bizonyos módon az ESA előmozdítja azt, hogy egy olyan generáció nőjön fel és kerüljön a kutatók közé, amelyet már nem ijeszt meg az ESA-csatlakozás, hanem igenis tudja magáról, hogy versenyképes más országokkal, versenyképes más országok kutatóival. Erre adnak pénzt és lehetőséget is, és ezeket ki kell használni. És ehhez szükséges az, hogy a fiatalok erre a területre jöjjenek.