A High Energy Active Auroral Research Program (HAARP) hosszú ideje különböző összeesküvés-elméletek tárgyát képezi, így nem csoda, hogy a program lezárásának híre is a bulvársajtó fókuszába került. Pedig a HAARP valójában nem más, mint egy tudományos program, amely a Föld szűkebb plazmakörnyezetének vizsgálatára irányul.
A Föld plazmakörnyezete alatt a Föld légkörének azt a felső részét értjük, ami a Nap ionizáló sugárzása hatására részben, illetve teljesen ionizált állapotban, más néven plazmaállapotban van. E térrészt alapvetően két tartományra osztjuk: a nagyjából 100–1000 km-es magassági tartományt ionoszférának, a felette lévő térrészt pedig, amely a geomágneses tér domináns hatása alatt áll, és a Nappal szemközti oldalon 50–100 ezer km-ig terjed, magnetoszférának nevezzük. A Földnek ez a plazmakörnyezete mintegy védőpajzsot jelent a Napból érkező nagyenergiájú sugárzással és a szuperszónikus, töltött részecskékből álló napszéllel szemben, így megismerése alapvető fontosságú a Föld-rendszer megértéséhez, de a tudományos érdekek mellett, a legkülönbözőbb űrtechnikák (műholdas helymeghatározás, távérzékelés, távközlés) is feltételezik a plazma állapotának, elsősorban a plazma sűrűségének, mágnesezettségének és hőmérsékletének folyamatos nyomon követését.
A Föld körüli térség vázlatos felépítése
Az ionoszféra folyamatos felszíni megfigyelésének aktív eszközei azok a radarberendezések, amelyek különböző frekvenciájú rádióhullámok visszaverődéséből, visszaszóródásából tudnak képet adni a plazma állapotáról. Ilyen radarberendezést impulzus üzemmódban 2kW kisugárzott energiával, 1-20MHz közötti frekvenciatartományban használnak Magyarországon is, az MTA Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban (nckobs.hu) Ez a berendezés az ionoszféra 100–350 km közötti tartományának vizsgálatára alkalmas. Ennél nagyobb magasságok megfigyelésére nagyobb teljesítményű és nagyobb sávszélességű berendezések kellenek. Ilyen a HAARP, vagy Európában az European Incoherent Scatter Scientific Association (EISCAT).
A projekt komplexitása és magas infrastruktúra-igénye miatt a HAARP a Fairbanks-i Egyetem, valamint az amerikai haditengerészet és a légierő közös létesítménye a sarkvidéken, az alaszkai Gakona közelében. A HAARP egy nagyfrekvenciás (High Frequency) adóberendezést és egy antennaegyüttest foglal magába. Az adóberendezés egyaránt képes működni impulzus-, illetve folyamatos üzemmódban. Az adóteljesítmény 3.6 MW, a frekvenciatartomány pedig az UHF (ultra high frequency) sávban 1GHz-ig terjed. A nagy adóteljesítmény és a nagy frekvencia együtt biztosítják a jelek visszaszóródását az ionoszféra felső részéről is. Az antennamező 180 darab, derékszögben felállított, kereszt alakú dipól-szerkezetből áll. Az ionoszféra fűtésére használt energia (3.6 MW) az ionoszférában lokálisan kb. 30 mW/m2 fluxust jelent, ami a napsugárzás energiaáramának (1360 W/m2) alig százezred része. Ez mindössze a mérésekhez szükséges jelszint biztosításához elegendő. A radarberendezést a geomágneses tér ULF (ultra low frequency) sávba eső változásai, valamint az ionoszférában gerjesztett ELF (extremely low frequency) és VLF (very low frequency) hullámok megfigyelésére szolgáló eszközök egészítik ki, továbbá egy ionoszonda, amely az MTA Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban működőhöz hasonló.
Az MTA Széchenyi István Geofizikai Obszervatórium ionoszondájának felvétele. A függőleges tengelyen az egyes ionoszféra-rétegek rádiójelek visszaverődése alapján észlelt látszólagos magassága, a vízszintes tengelyen pedig a radar frekvenciája olvasható le
A HAARP – akárcsak a jelenleg is fejlesztés alatt álló EISCAT – olyan természetes „plazmafizikai laboratórium”, amely lehetővé teszi számos olyan plazmafizikai folyamat vizsgálatát, amelyek mesterséges körülmények között nem, vagy csak nagyon korlátozottan szimulálhatók. A HAARP a plazmafizikai kutatások területén olyan léptékű kutatásokat és infrastruktúrát jelentett, mint amilyent a részecskefizikai kutatások területén a jól ismert CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) is képvisel. A projekttel kapcsolatos spekulációk vélhetően abból erednek, hogy a Föld plazmakörnyezetében lejátszódó folyamatok, és azoknak az egész bolygóra gyakorolt hatásai kevésbé ismertek, azt azonban biztosan tudjuk, hogy a kutatásban használt eszközök globális folyamatok befolyásolására még a leggonoszabb szándékok feltételezése mellett sem alkalmasak.